Egyelőre úgy látszik, hogy jól gondolták az előterjesztők, mikor a „Virágzó érdi porta” eddigi négy kategóriáját (Virágzó érdi porta, bőtermő érdi konyhakert, szép utcafront és szép érdi erkély, terasz) egy ötödikkel, az ökokerttel javasolták kiegészíteni. A cél pontosan az edukáció és az ösztönzés volt. Hogy ne csupán a szép és az ember számára termő kertek legyenek ismertek és favorizálva, hanem azok is, melyek a környezetnek, az ökológiának is kedvesek.

A bizottsági munkában is és a közgyűlésben is megfogalmazódtak azok a kérdések, melyek azokra az ismerethiányokra vezethetőek fel, melyek táptalaja az ökokertekkel szembeni félelmeknek. Próbáljuk meg ezeket eloszlatni azzal, hogy válaszolunk a kérdésekre.

Mi is az az ökokert?

Többféle meghatározása lehet, de nagyjából minden szövegkörnyezetben hasonlóra gondolunk. A helyi rendelet szerint az az ingatlan – illetve az azon található épület, kert, udvar, továbbá az ingatlan előtti járda, árok, árokpart, zöldterület együttes – élőhelyi környezete ökológiai szolgáltatásaival, biodiverzitásával a településrész ökológiai rendszerébe illeszkedik, megoldásai példaértékűek a város zöld- és kékinfrastruktúrája számára.

Káros ideológia-e az ökokert?

Nem. Ezt az is mutatja, hogy az ökokertek népszerűsítése az országgyűlésnek is fontos.

Magyarország Alaptörvényének Nemzeti hitvallása szerint vállaljuk, hogy

örökségünket, többek között a magyar kultúrát, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk, felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. 

Az Alaptörvény P) cikke szerint

a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.

Ez az alapelv, melyet számtalan esetben hivatkoznak jogi fórumokon[1], egy kertvárosi ingatlantulajdonosnak nem is annyira kézenfekvő gyakorlati megoldások alkalmazását jelenti. Mit szabad, vagy éppen mit tilos? Mi a társadalmi elvárás? Mi a hosszú távon is hasznos gyakorlat? Ezekben a kérdésekben segít eligazodni minden társadalmasító kampány és ösztönző díj is. Minél többet beszélgetünk a jó és a rossz gyakorlatokról, annál inkább növekszik egy élhető és virágzó kertváros esélye.

A 62/2022. (XII. 9.) OGY határozattal elfogadott V. Nemzeti Környezetvédelmi Program úgy fogalmaz, hogy természeti örökségünk jövőbeni megőrzése érdekében a természetvédelmi szempontokat nem csupán a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken, hanem minden területen és minden tevékenység során érvényesíteni kell. 6.1 A környezettudatos szemlélet és gondolkodásmód erősítése pontjában pedig igy fogalmaz az Országgyűlés:

A környezeti szemléletformálás célja, hogy az állampolgárok tájékozottak legyenek a szűkebb és tágabb környezetük állapotáról, a táji- és a biológiai sokféleség értékéről és jelentőségéről, az ökoszisztéma szolgáltatások fontosságáról, a vizek értékéről és szerepéről, a környezetvédelem szükségességéről és ismerjék az életmódjuk, az általuk is használt termékek, eszközök környezeti kockázatait, azok következményeit, a megelőzés és mérséklés lehetőségeit, továbbá akarjanak tenni a környezet megóvása érdekében. Ismerjék meg és alkalmazzák a természeti erőforrásokkal való gondos bánásmód lehetőségeit (energia- és víztakarékosság, hulladékcsökkentés stb.). Mindez összefügg a klímatudatosság erősítésével is.

A környezettudatos viselkedés elterjedését, a környezettudatos életvitel kialakítását, a lakosság és a döntéshozók széles körét érintő szemléletváltást segíti a mindennapi életben előforduló pozitív minták, példaértékű cselekvések támogatása, bemutatása, elismerése, illetve a környezeti szempontból helytelen viselkedés, közösségnek okozott kár számonkérése és társadalmi elítélése. A környezeti nevelés és oktatás a személyes példaadással párosuló ismeretátadáson keresztül, a képzés pedig a fenntarthatóságra neveléssel, az ehhez szükséges tudás átadásával ösztönzi a környezettudatos szemlélet alakulását annak érdekében, hogy az egyén képes legyen döntéseiben és életvitelében is alkalmazni, viselkedése szerves részévé tenni az elsajátított ismeretanyagot. A felsőoktatás környezet- és természettudományi kutatási és képzési tevékenységével, a korszerű ismeretek létrehozásával, közvetítésével járul hozzá a környezettudatos szemlélet és gondolkodásmód erősítéshez. Az ismeretek átadása és elsajátítása terén elengedhetetlen az összefüggések feltárását biztosító rendszerszemlélet; a természeti és társadalmi környezettel való életszerű, közvetlen élményalapú kapcsolat kialakítása a gyermekekben, fiatalokban; a tanulást segítő tevékenységek gyakorlat orientáltsága, szemléletessége; a fenntartható társadalomhoz szükséges életvitel ismereteinek elsajátítása.

A 6.6. Környezetvédelem a területpolitikában fejezetben ezt olvashatjuk:

A településfejlesztés során olyan – a környezet- és természetvédelem szempontjait integráló – területfelhasználási elvek lefektetése szükséges, melyek a települési környezetminőség javulását szolgáló települési térszerkezet, a természeti erőforrásokkal való jobb gazdálkodás kialakítása és a települési ökoszisztéma szolgáltatások javítása irányába hatnak. A településfejlesztési projekteknél növelni szükséges a zöldfelületi arányokat és a városi vízfelületek arányát.

Milyen ökológiai szolgáltatást nyújt a gyakorlatban?

Az ökológiai (más megfogalmazás szerint ökoszisztéma-) szolgáltatások koncepciója abból az elképzelésből született az ezredfordulón, hogy egy piacgazdaságban, ahol szinte mindennek pontosan meghatározott pénzbeli értéke van, miért szenvedjen hátrányt a környezet védelmének érdeke csak azért, mert nem lóg rajta árcédula?[2] Definíció szerint az ökoszisztéma szolgáltatásai a természetes és ember által módosított ökoszisztémák által a társadalom számára biztosított kézzel fogható és közvetett hasznokat jelenti. Ezek alapján ezeket a szolgáltatásokat (1) ellátó (pl. élelmiszerek, nyersanyagok, takarmányok), (2) szabályozó (pl. klímaszabályozás, árvizek elleni védelem, beporzás), (3) kulturális (pl. oktatás, rekreáció, művészeti inspiráció) és (4) támogató szolgáltatásoként különböztethetjük meg.

A lakókertek ökológiai szolgáltatásai lehetnek:

• ellátó szolgáltatásai:
  • házi veteményesek, kertek esetében zöldségek, gyümölcsök, gyógynövények termesztése,
  • házi állatok tartása esetében hús, tej, tojás termelése,
• szabályozó szolgáltatásai:
  • zaj-, szaghatások mérséklése,
  • felszíni degradáció (állapotromlás) elleni védelem,
  • vízmegtartás, párologtatás segítése,
  • állati beporzás és magterjesztés,
  • élőhelyek és mikroklíma szabályozása,
• kulturális szolgáltatásai:
  • rekreáció, környezeti nevelés,
  • településkép és környezeti kultúra fejlesztése,
  • természet- és tájfotózás, művészeti ábrázolások helyszínei,
• támogató szolgáltatásai:
  • tápanyagkörforgás, talajképződés.

Ezeken felül a sok jól kialakított kert együttese települési szinten olyan zöldfelületet alkothat, mely együttes szolgáltatásai lehetnek:

• szabályozó szolgáltatásai:
  • szélárnyék,
  • vízáramlás szabályozása, talajvízutánpótlás, csapadékvíz-szűrés,
• kulturális szolgáltatásai:
  • helyi identitás helyei,
  • ökológiai folyosók,
  • CO2 és más üvegházhatású gázok megkötése,
• támogató szolgáltatásai:
  • egészségmegőrzés.

Mit jelent a biodiverzitás egy kertvárosi kert esetében?

A biodiverzitás fajtagazdagságot, biológiai sokféleséget jelent. Mivel az élőlények élőközösségben, táplálékláncban élnek, ezért egyes élőlények eltűnése/eltűntetése a biodiverzitás olyan mértékű sérülését is elérheti, amiben azok az élőlények sem találnak már élőhelyet, maguknak, melyeket egyébként szeretnénk közvetlen környezetünkben is megtartani. Ugyanakkor a felborult egyensúlyban egyes fajok természetes ellenség hiányában túlszaporodhatnak. Például, ha a kertünkben nem találja meg életfeltételeit a katica és a bodobács, akkor a levéltetvek túlszaporodnak.

A biológiai sokféleség biztosítja számunkra a tiszta levegőt, az édesvizet, a jó minőségű talajt és a termények beporzását. Segít az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az ahhoz való alkalmazkodásban, valamint a természeti veszélyek hatásainak csökkentésében.

Az egykor a főurak kastélykertjeiben a semmi hasznot nem termelő, de az állandó munkaigénye miatt költséges és ezzel a gazdája gazdagságát, jólétét hirdető rövidre nyírt gyep a 20. század második felére általános, globális divattá vált. A „focipálya gyep” a rendezettség érzetét kelti ugyan, de ezeknek az egyöntetű, fajszegény, mesterséges „élőhelyeknek” az ökológiai szerepe elhanyagolható. A természetes, őshonos élővilág számára egyáltalán nem a jólét terepe. Éppen ellenkezőleg. Egy ökológiai sivatag. Ha a homogén pázsit helyett vagy mellett foltokban őshonos virágos növényfajok is helyet kapnak kertünkben, az nem csak esztétikai élményt nyújt, de a természetes élővilág fennmaradását is elősegítheti. Hiszen a beporzó rovarok itt táplálékot találnak, ami nem csupán a növények (köztük az ember által is fogyasztott haszonnövények) szaporodását, terjedését biztosítja, de a tápláléklánc felsőbb szintjén található állatok is. Élőhelyet találnak azok az állatok is, melyek a talaj javításában, élővé tételében játszanak kulcsfontosságú szerepet, ezzel lehetővé válik a szervesanyagok körforgása, szükségtelenné válik a műtrágyázás.

Az idegenhonos dísznövények lehetnek ugyan mutatósak, de számos esetben bebizonyosodott már, hogy az ilyen fajok azzal, hogy a betöltött ökológiai szerepüket (pl. táplálékforrásként) új környezetükben nem képesek betölteni, a biológiai sokféleség csökkenéséhez járulnak hozzá, s így veszélyeztetik az ökológiai szolgáltatásokat. Sőt, egyes idegenhonos fajok a kertekből kiszabadulva és tömeges szaporodásnak indulva el is foglalhatják az őshonos fajok élőhelyeit. Ezeket hívjuk inváziós fajoknak.

Az őshonos, hazai viszonyokhoz alkalmazkodott növények telepítése természetbarát alternatívát jelent az idegenhonos dísznövényekhez vagy a kevés fajból álló gyepekhez képest.

2019-ben egy ENSZ-jelentésben tudósok arra figyelmeztettek, hogy a becslések szerinti összesen nyolcmillió fajból egymillió fajt a kihalás – sokukat a néhány évtizeden belüli kihalás – veszélye fenyeget. A tudományos életben egyre szélesebb körben elfogadott nézet szerint a Föld történetének hatodik tömeges kipusztulási eseményének közepén vagyunk. A korábban ismert tömeges kipusztulási események az összes faj mintegy 60–95%-át semmisítették meg, melyek után több millió évre van szükség az ökoszisztémák helyreállásához. Saját létünk függ attól, hogy a fajtagazdagságot milyen szinten sikerül megőriznünk.

Mit tekintünk a település ökológiai rendszerének?

A kérdés azért érdekes, mert a díj alapításának szándéka szerint az elismerésre pályázó kertnek ebbe kell illeszkednie.

A település a népesség és az általa kialakított tevékenységek koncentrációjával és szocializálódásával létrejött olyan antropogén létesítményekkel jellemezhető környezettípus, amely kialakulása természetes környezeti adottságok között kezdődött, a későbbiekben viszont fejlődését a saját, illetve a közvetlen vagy tágabb környezetében kialakult társadalmi-gazdasági folyamatok dinamizmusa és szerkezete segítette elő és befolyásolja ma is.

Környezetnek az embert körülvevő világnak azon részét értjük, amelyben az ember él és tevékenykedik. A településkörnyezet a geobioszféra azon része, amelyben az adott település funkcionál, és amelyben a társadalmi hatások érvényesülnek. A településkörnyezet a környezet része.

Az ökológia – a földrajz és a biológia közöti összekötő tudományként – az élőlények környezetükkel alkotott rendszerét vizsgálja: az élővilágra és az általuk alkotott ökoszisztémára milyen külső és belső tényezők kapcsolatából álló együttesek hatnak, és ezek hogyan határozzák meg a vizsgált rendszer viselkedését, térbeli eloszlását, funkcióit, anyag- és energiaáramlását.

Ökológiai rendszernek (vagy ökoszisztémának) egy élőhely és az életközösség hatásainak  összegződését tekintjük, az önszabályozásra képes, a térben és időben állandóan változó modellszerkezetet.[3] Alapvetően három típusát különböztetjük meg: (1) az önszabályozó (természetes) rendszerek mentesek a külső beavatkozástól, pl. fokozottan védett természetvédelmi területek, (2) az ember által szabályozott rendszerek csak emberi behatással képesek az egyensúlyt fenntartani, pl. agrárterületek, (3) rom ökoszisztémák.

A településökológiával önálló tudományterület foglalkozik. Egy város ökológiai rendszere képtelen az önszabályozásra, anyag- és energiaigénye más területekről pótlódó, sok faj képtelen itt megélni. Éppen ezért roppant fontos, hogy az emberi tevékenység fenntartható módon segítse a település ökológiai rendszerét, máskülönben az rommá válik.

A városökológia több tudományt, szakterületet érintő megközelítéssel tárja fel a városok lakossága és a környezeti ártalmak, konfliktusok ok-okozati összefüggéseinek, azok társadalmi mechanizmusainak, valamint a szociális és pszichikai reakcióknak a térszerkezeti törvényszerűségeit. A város ökológiai környezetének olyan átalakítását tervezi (revitalizálás és rekonstrukció keretében), amely tájökológiai, területhasználati és ökotechnológiai szempontból a városi és a várossal kölcsönhatásban lévő természetközeli ökoszisztémák ökológiai egyensúlyát is szem előtt tartja. A tájökológia célja annak megállapítása, hogy melyik tájhasznosítási típusmennyire felel meg a táj adottságainak, és hogyan valósítható meg valamely társadalmi tevékenység a tájban a legkisebb kockázattal. A humánökológia pedig az ember és a természeti környezet közötti kölcsönhatást tanulmányozza, azaz a különböző társadalmi-gazdasági folyamatok hogyan befolyásolják a természetet és az emberek életminőségét. Ezek tehát alapvetően tudományterületek és nem pártideológiák.

Településünknek többféle ökológiai rendszere lehet, s ezek ráadásul időben is változnak. Más ökológiai rendszere van a száraz mészkőfennsíknak és más egy patakparti síkvidéknek, ahogyan más az ökológiája egy zártkeri, hétvégi házas területnek, egy éppen kertvárosiasodó területnek, vagy a forgalmas belvárosi területté érő közterületnek. Mindegyik területnek más a szerepe a tájban.

Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisáról (MÉTA) itt lehet olvasni: https://novenyzetiterkep.hu/node/53

Hogyan lehet ebbe az ökológiai rendszerbe illeszkedni?

Ritkán gondolunk rá, de kertünk nem csak a miénk. Ökológiai szempontból minden kert a táj egy apró darabja. A kertek összessége nagyban hozzájárulnak a természet, annak folyamatainak működéséhez (szabályozzák a víz lefolyását, mérséklik a viharkárokat, élelmet adnak, búvóhelyet nyújtanak stb.). Minden kerttulajdonos részt vesz ezekben a folyamatokban azzal, ahogyan saját kertjét műveli.

Minden kistájegységnek más és más élőhelyi adottságok vannak. Érd esetében meg kell különböztetnünk a mészkőfennsík zárt és ligetes molyhos tölgyes erdők és ezek maradványainak, a karsztos gyeptársulások, a mezőföldi löszvegetáció területeit, a Duna és egykori árterületét, továbbá a lokális jelentőségű patakmentéket, forrásvidékeket, vizenyős-lápos területeket. Az ezeken a területeken parcellázott ingatlanokon más és más megoldásokkal tudunk illeszkedni az ökológiai rendszerbe. Növényválasztásnál a talaj típusa és vízháztartása alapvetően befolyásoló. A karsztosodó mészkőhegyen ne olyan kertet építsünk, mely a vezetékes ivóvízellátásra épülő öntözés nélkül elpusztul, ha pedig olyan szerencsénk van, hogy patak partján van a telkünk, biztosítsunk itatóhelyet az állatoknak. A zajos autópálya mellett vélhetően nem maradnak meg a zavarást nem tűrő állatok, de a csendesebb utcákban gondoljunk arra, hogy otthont biztosítsunk a hasznos bogaraknak, kistestű emlősöknek, madaraknak.

A lehetőségek sora hosszú, terveink között szerepel egy rendszerezett linkgyűjteményt adjunk közre a zold.erd.hu oldalon, mellyel a jó példákat bemutató oldalakat olvashat többek között a holtfáról, a köves vagy éppen vizes élőhelyről.

A zöld- és kékinfrastruktúra a kertünkben

Hivatalosan egy, az Országgyűlés által elfogadott 2015. évi határozat[4] szerint a zöldinfrastruktúra „a természetes és félig természetes területek részben létező, részben stratégiailag megtervezett hálózata, amely széleskörű ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására képes”. Ezzel szemben a szürke infrastruktúra elsődlegesen a közlekedés és a közműellátás rendszerei: az utak, a vasutak, a víz- és szennyvízhálózat, az elektromos és egyéb távvezetékek. Kékinfrastruktúrának pedig a felszíni vizek kezelésének természetes, természetközeli megoldásait, elemeit értjük.

Egy lakóépület kertjében élőközösséget alkotó zöldfelület (növények) a települési zöldinfrastruktúra része. Egy kerti tó, a csapadékvíz gyűjtése és az élővilág számára történő hozzáférés biztosítása (locsolás, szikkasztás, itatás) pedig a kékinfrastruktúrát fejleszti. Mindezt persze meg lehet oldani sok művi elemmel, szürke technológiával is, de egy ökokertben a természetközeli, az élőszervezetek dominálta megoldásokat keressük. Ezekről is talál példákat a zold.erd.hu oldalon.

---

[1] https://www.ajbh.hu/documents/10180/7158007/%C3%96kosziszt%C3%A9ma+m%C5%B1hely_vitaind%C3%ADt%C3%B3+gondolatok_10.25.al%C3%A1%C3%ADrt.pdf

[2] Dr. Fülöp Sándor (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2018)
https://vtk.uni-nke.hu/document/vtk-uni-nke-hu/K%C3%B6rnyezetjog.pdf

[3] Lásd a NAT ide vonatkozó tudásanyagát: https://nat2012.nkp.hu/tankonyv/biologia_10/lecke_09_005

[4] 28/2015. (VI. 17.) OGY határozat, https://njt.hu/jogszabaly/2015-28-30-41

Címkék: Virágzó érdi porta