Egy „kicsit sem sportos hobbikerékpáros”, akit a bringázás tart Érden.

Még azt mondják, Érden nem lehet biciklizni! Hát erre tessék, kiderült tegnap is az Érdkörbén, hogy milyen sokan kimerészkednek két keréken az utcára, nyilván nem csak évente egyszer.

Sőt, még jobb is itt kerékpározni, mint a híres bringás fővárosban – legalábbis Harnos Andrea biostatisztikus, az Állatorvostudományi tanszékvezető egyetemi docense és a Semmelweis Egyetem Transzlációs Medicina Központjának igazgató-helyettese szerint.

Andrea néhány évvel ezelőtt döntött úgy, hogy enged egy elkötelezett „Érdkörbés” barátja, Süle Zsolt kitartó unszolásának, és vásárolt egy pedelec kerékpárt.

„Volt biciklim addig is, de nem használtam, csak akkor, amikor a gyerekek kicsik voltak. És akkor is ritkán. Zsolttal elmentünk Érd Körbére pár éve, ott kipróbáltam az elektromos kerékpárt, és beleszerettem – meséli el az előzményeket Andrea.

“Mindig is vágytam rá, hogy a szabadban mozogjak, de a derekam miatt nem szeretek aszfalton kutyagolni, így lett belőlem hétvégi, kicsit sem sportos hobbikerékpáros. Szívesen használnám mindennap, ha lenne hova lerakni, Érden azonban csak kevés helyen vannak alkalmas kerékpártámaszok – folytatta Andrea.

“Ha néha elmegyek vele bevásárolni kisebb dolgokat, olyankor kikötöm valami kerítéshez vagy oszlophoz. Amikor itthon vagyunk, és jó idő van, elgurulok a nagyobbik fiammal, Gergővel egy nagy körre. Illetve Csákváron, ahol van egy hétvégi házunk, mindenhová biciklivel megyek, még a hegyre is feltekerek.”

Az elektromos rásegítés használata persze hosszabb távon behatárolt, így figyelni kell arra, hogy – mondjuk – egy Duna-parti kiruccanás után az akkumulátor töltése elég legyen az emelkedős visszaútra is.

Míg sokakat a szűk, poros utak tartják vissza a tekeréstől, Andreának – legalábbis kerékpárosként – nincs különösebb problémája az utak minőségével.

„Mivel jól ismerem a terepet, ritkán megyek főutakon. Nincs is rá szükség, csak amikor a vasúton kell átmenni. Illetve van egy utca, ahol bevallom, a járdán szoktam közlekedni, bár tudom, hogy szabálytalan. A Felső utcán azonban annyira ócska az út minősége, hogy kerüljük a beton tömbökön való zötykölődést, inkább a járdán tekerünk Gergővel – indokolja a döntést Andrea.”

“Ahogy elnézem, sokan mások is így tesznek. A másik ok, amiért kerülöm a főutakat, hogy Gergőt, aki autista, nem szívesen engedném ki rá. Amikor  együtt bringázunk, egyúttal tanítom közlekedni, odafigyelni, döntéseket hozni is. Ő megy elől, én meg hátulról vezénylem, hogy most jelezze, milyen irányba akar menni, most álljon meg a Stop táblánál, satöbbi.”

“Elég jól haladunk, egyre többször csinálja magától is jól a dolgokat. Én meg örülök ennek, és közben még mozgunk és levegőzünk is. Az elektromos bringa abban is sokat segít, hogy ne tudjon lehagyni.”

Gergő nagyon jó képességű emberke, leginkább a figyelmével vannak gondok, és annak javítására a kerékpározás nagyon jó eszköz.

„Sokáig úgy bicikliztünk, hogy mögöttem jött. Ezzel nem is volt gond, hiszen követett engem szorgalmasan, de ez őt nem fejlesztette, csak annyi volt a feladata, hogy kövessen. Most viszont már ő megy elől, neki kell eldöntenie, merre menjünk, figyelni a táblákra, a jobbkezes utcákra, és arra, hogy mindig a jobb oldalon haladjunk.”

Andrea autóval jár Budapestre dolgozni, és csak azért nem használja a kerékpárt és a vonatot, mert Budapesten nem szívesen közlekedik.

„Nem érzem biztonságosnak, hogy a forgalomban haladjak, ráadásul nagyon rossz a levegő minősége. Ha lenne egy olyan bicikliút, amelyen végig lehet menni anélkül, hogy a forgalomba ki kellene mennem, hajlandó lennék Budapestre is biciklivel járni, bár innen nincs közel a vasútállomás, és a tömött vonatokra sem mindig egyszerű föltenni a kerékpárt.”

Andreának és fiának megvannak a kedvenc útvonalaik, úticéljaik. A Duna-parton kívül sokat járnak a Fundoklia-völgy felé, arra például nagyon kicsi a forgalom. Vagy föltekernek a Felső-Parkváros fölötti Iharos-erdőhöz, hogy a régi lőtér környékén bolyongjanak.

„Ezeken a helyeken nincs igazán forgalom, és nagyon szép a természet. Nem az Iparos úton tekerünk, hanem az Egervári utca végénél az aluljárón megyünk át az M7-es fölötti részre, amerre kevesen járnak. A lőtéri beton utakon nagyon jól lehet kerékpározni, de az erdei utak is könnyen járhatók.”

“Használok egy térképes applikációt, amelynek segítségével mindig tudom, merre járunk. Visszafelé pedig sokszor jövünk a Törökbálinti út felől, a Szövő, aztán a Szigetelő utcán.”

Andrea szerint tehát teljesen jól kerékpározható Érd. Azt mondja, gondolkodott már azon, hogy be kéne költözni Budapestre, közelebb a munkahelyéhez, a kerékpározás azonban nagyon komoly érv a maradás mellett.

„Érden igazán jó helyek vannak, és annyi kaland kell az élethez, amennyi kényelmetlenség esetleg adódik közben” – mondta búcsúzóul.

Mihalicz Csilla, 2023. április 24., ÉrdMost

Címkék: közlekedés, kerékpár