Képzeljünk el egy helyet, ahol száz évvel ezelőtt még az volt a legnagyobb küzdelem, hogyan vezessük el a vizet és védjük meg a földeket az áradásoktól. Ma pedig pont az ellenkezőjéért teszünk meg mindent: azért harcolunk, hogy a vizet a tájban tartsuk.
Ez nem egy távoli utópia, hanem az érdi Beliczay-sziget jelene és jövője. Érd Megyei Jogú Város Önkormányzata, a WWF Magyarország és az Országos Vízügyi Főigazgatóság partnerségében futó nemzetközi Restoriver projekt pont arra keresi a választ, hogyan menthetjük meg ezt a különleges ártéri területet a klímaváltozás hatásaitól.
Ádám Szilvia, a WWF munkatársa tartott egy nagyon érdekes előadást a 2026. évi Érdi Zöld fórumon. Az előadása alapján megnéztük, milyen természetközeli megoldásokkal kaphat új esélyt a sziget.
Bár az elmúlt években láthattunk extrém példákat – gondoljunk csak a 2024-es Borisz ciklonra, ami után a Beliczay-szigeten lévő pihenőhelynek is csak a teteje látszott ki a Dunából –, a mindennapok valósága sajnos a drasztikus vízhiány.
A klímaváltozás miatt a csapadék eloszlása teljesen kiszámíthatatlanná vált. 2026 áprilisában például az országos átlagcsapadék több mint 90%-kal maradt el a megszokottól, ami az elmúlt bő évszázad egyik legsúlyosabb aszályát hozta. Emellett a Duna medre az évtizedekkel ezelőtti folyamszabályozások és kotrások miatt mélyebbre fúródott. Ez azt jelenti, hogy amikor alacsony a folyó vízállása, az gyakorlatilag „kiszívja”, lecsapolja a sziget talajvizét is.
A következmények már a fákon is látszanak: a hullámtéri erdőkben csúcsszáradás és korábban nem látott betegségek ütötték fel a fejüket a hőstressz és a szomjazás miatt.

A Restoriver projekt különlegessége, hogy a mögöttünk álló 2,5 évben nem a fűnyíró-elvet követték: ahelyett, hogy ész nélkül beástak volna a területre, hosszas tervezéssel, a helyi lakosok és civilek bevonásával keresték a legjobb utat. Egy korábbi lakossági fórumon a helyiek aktív diskurzusának köszönhetően az eredeti ötletlistát átgyúrták, elvetve a nem működő irányokat.
Bár logikusnak tűnt a beliczay mellékág újbóli megnyitása, a számítások kimutatták, hogy a Duna alacsony vízszintje miatt egy 5-6 méter mély, hatalmas árkot kellene kotorni. Ez ráadásul a múlt századi feltöltések (például meddő agyag) miatt akkora földmunkával járna, ami több kárt okozna, mint hasznot, és még az ófalusi talajvizet is elszívná. Így ezt elvetették.
A legígéretesebb terv a szigeten végighúzódó, természetes, sarló alakú mélyedés kihasználása. A cél az, hogy amikor jön egy nagyobb árhullám és feltölti ezt a medret, két zsilip bezárásával ne engedjük azonnal visszafolyni a vizet a Dunába. Így a víz hetekig a tájban maradhatna, beszivárogna a talajba, éltetné az erdőt és táplálná a talajvízszintet. Hosszabb távon akár egy bécsi mintára épülő, tiszta mechanikai elven (szélkerékkel) működő szivattyú is segíthetné a víz folyamatos pótlását.
A lakosok javaslatára megvizsgálták a sziget északi csúcsát is, ahol régen népszerű strand működött. Ezt a részt ma vastag iszapréteg borítja az egykori folyamszabályozási gátak miatt. Ha sikerülne átalakítani ezeket a műtárgyakat, az áramlás újra kimoshatná az iszapot, és visszahozhatná a kavicsos partot, ami nemcsak a fürdőzőknek, de a halak szaporodásának is fantasztikus bölcsőt biztosítana. Ehhez azonban még további részletes felmérések szükségesek.
Hogy miért éri meg ennyire küzdeni a Beliczay-szigetért? Mert a szárazság ellenére is egy igazi oázis!
A projekt keretében szerveztek egy 24 órás „vadon leltárt” (úgynevezett BioBlitzet), ahol civil szervezetek közreműködésével térképezték fel a sziget élővilágát. Az eredmények lenyűgözőek: egyetlen nap alatt 461 fajt regisztráltak a területen!
Emellett a helyi fiatalok is kiveszik a részüket a munkából: a Vörösmarty Gimnázium diákjai például gumicsizmát húzva segítettek felmérni és gyéríteni a Sulák-patakban elszaporodott, inváziós vörös mocsárrákokat.
A XX. század végéig az ember meg akarta regulázni a természetet: gátakat építettünk, parthosszakat köveztünk le, csatornáztunk. Ma már látjuk, hogy a túlélésünk kulcsa az, ha együttműködünk a természettel, és nem ellene dolgozunk.
A Restoriver projekt megmutatta a lehetőségeket és kijelölte az utat. Reméljük, hogy a közeljövőben a papírra vetett tervek valósággá válnak, és az érdi Beliczay-sziget a fenntartható, természetalapú vízmegtartás mintapéldájává válik.
Az előadásról készült Érdmost cikket itt tekintheti meg!
forrás: ÉRDMOST
Bevezetés: A „zümögésmentes” kert illúziója
Képzeljünk el egy idilli nyári estét a kertben: terített asztal, barátok, lágy szellő – egészen addig, amíg meg nem jelennek az első szúnyogok. A legtöbbünkben ilyenkor azonnal feltámad az igény: az önkormányzat „irtsa ki” őket, és állítsa helyre a nyugalmat. Ez azonban egy veszélyes tévhit. A szúnyoghelyzet ugyanis nem egy gombnyomásra induló automatizmus, és nem is kizárólag a központi vezetés feladata. A valódi megoldás a környezettudatos szúnyoggyérítésben rejlik, ahol a precíziós szakértői irányítás és az egyéni felelősségvállalás elválaszthatatlan egységet alkot.
1. Tanulság: A szúnyoggyár a saját kertedben üzemel
A lakossági felháborodás gyakran a távoli folyópartokat és ártéri erdőket hibáztatja, ám a modern ökológiai valóság ennél sokkal intimebb. Holló Zsuzsa, Törökbálint főkertésze rávilágít egy kritikus különbségre: míg az ártéri szúnyogok akár 6 kilométert is képesek megtenni a szél segítségével, addig a lakott területeken pusztító fajok 95%-a (például az inváziós tigrisszúnyog vagy a koreai szúnyog) úgynevezett háztartási pangóvízi szúnyog.
Ezek az állatok rendkívül helyhez kötöttek: jellemzően nem távolodnak el 150-200 méternél messzebbre a tenyészőhelyüktől. Ez azt jelenti, hogy a teraszunkon zümmögő vérszívók nagy valószínűséggel a saját ereszcsatornánkban, a szomszéd kint felejtett gumiabroncsában vagy a gyerekek játékvödrében keltek ki.
„Pont elég, hogyha ebben a 150-200 méter sugarú körben egyetlen ember van, aki hiába gyakorolunk nyomást, nem hajlandó együttműködni.” – Holló Zsuzsa
Fontos értenünk: a szúnyogok teljes kiirtásának vágya csupán egy kényelmi „úri huncság”. Az ökoszisztéma szempontjából ezek a rovarok a tápláléklánc elemei és – bár csekély mértékben – a beporzás segítői. A cél tehát nem a sterilitás, hanem a populáció kontrollálható szinten tartása.
2. Tanulság: A kémiai irtás egy „vaktában leadott lövés”
A legtöbb önkormányzaton követelt kémiai gyérítés (például a deltametrin használata) valójában látványos, de rendkívül alacsony hatásfokú beavatkozás. Akár mechanikai porlasztással (hidegköd), akár hőhatással (melegköd) juttatják ki a szert, a probléma ugyanaz: a vegyszerfelhő csak a közterületeken vonul végig. Nem jut be a házak takarásába, a sűrű lombozat alá vagy a fedett teraszokra, ahol a szúnyogok valójában rejtőznek.
A módszer hatástalanságát egy diósdi kísérlet szemlélteti a legélesebben: egy kémiai irtás során kiterített fehér lepedőn a beavatkozás után alig találtak elpusztult szúnyogot, ellenben tömegével feküdtek rajta katicabogarak, szitakötők és más hasznos beporzó rovarok. Ez a válogatás nélküli pusztítás a madárpopulációt is sújtja, hiszen a fiókák kritikus napokra táplálék nélkül maradnak.
A legsúlyosabb kockázat azonban a rezisztencia kialakulása. Ha a kényelmünk érdekében folyamatosan alacsony dózisú vegyszerrel bombázzuk a szúnyogokat, az életben maradt példányok ellenállóbbá válnak. Ezzel a saját védelmi rendszerünket fegyverezzük le: ha a jövőben egy valódi járványhelyzet (például a nyugat-nílusi láz vagy a dengue-láz hazai terjedése) miatt szükség lenne hatékony kémiai beavatkozásra, nem marad majd működő eszköz a kezünkben.
3. Tanulság: A biológiai védekezés precíziós művelet, nem „piros tabletta”
A biológiai védekezés alapja a BTI (Bacillus thuringiensis israelensis) baktérium, amely kizárólag a szúnyoglárvák táplálkozását gátolja meg. Sokan azt hiszik, ez egyfajta „piros tabletta”, amit egyszer bedobunk a vízbe, és a probléma megoldódott. A valóságban ez egy rendkívül időérzékeny, szakmai folyamat. A kijuttatott szer ugyanis 8 óra alatt lebomlik, ezért a szúnyogok 7-10 napos életciklusát követve hetente ismételni kell.
A módszer csak a lárvák ellen hatásos. Ha a szakmai adminisztráció vagy a késlekedés miatt a szúnyog már bebábozódott, a BTI hatástalan marad, és a rovarok kirepülnek.
„Elképesztő odafigyelést igényel: itt tényleg szakembereknek ugrásra készen kell állni pontosan kiszámolt adatok alapján, hogy mikor kell alkalmazni a szert.” – Holló Zsuzsa
4. Tanulság: Az aszály paradoxona – miért van szúnyog, ha nincs eső?
Gyakori panasz, hogy hetek óta tartó szárazság idején is sok a szúnyog. Ez az aszály paradoxona: amikor a folyók (például a Duna) vízszintje csökken, a part mentén elszigetelt, állóvizes tocsogók maradnak hátra, amelyek ideális „bölcsők”. Ugyanez történik a kiszáradó patakmedrekben is: ahol megszűnik a víz áramlása, ott a pangó szakaszokon azonnal megindul a petézés. A környezettudatos szúnyoggyérítés tehát a legforróbb napokon sem pihenhet.
5. Tanulság: 5 pontos ellenőrző lista a tudatos kerttulajdonosnak
Mielőtt az önkormányzattól várnánk a megoldást, tegyük meg a legfontosabb lépéseket a saját portánkon:
Összegzés: Közös felelősségünk a jövő klímájáért
A szúnyogkérdés valójában a tudatos döntéseinkről szól. Holló Zsuzsa egy éles metaforával világít rá a lényegre: amikor megveszünk egy 600 forintos pólót, nem látjuk az árába be nem kalkulált gyerekmunkát vagy környezetszennyezést. Ugyanígy, amikor az „ingyenes” vagy olcsó kémiai irtást követeljük, nem látjuk a kipusztított ökoszisztémát és a jövőbeli egészségügyi kiszolgáltatottságunkat. A kényelmünknek ára van, amit gyakran a természet és a gyermekeink jövője fizet meg.
Vajon hajlandóak vagyunk-e lemondani a kényelmes, de káros „gyors megoldásokról” azért, hogy megőrizzük kertünk és gyermekeink egészségét a következő évtizedekre?
Érd Megyei Jogú Város Önkormányzata azt tervezi, hogy 2027. január 1-jéig fokozatosan kivezeti a kémiai szúnyoggyérítést, és áttér a környezetkímélőbb, biológiai alapú védekezésre.
A váltás nemcsak technológiai kérdés, hanem közös városi ügy is. A biológiai gyérítés akkor lehet igazán eredményes, ha az önkormányzati intézkedések mellett a lakosság is részt vesz a megelőzésben: például a pangó vizek megszüntetésével, az esővízgyűjtők lefedésével, az ereszcsatornák tisztán tartásával.
A csatolt kampányterv bemutatja, miért indokolt a kémiai szúnyoggyérítés fokozatos kivezetése, hogyan épülhet fel a lakossági szemléletformáló kampány, milyen online és offline tájékoztatási formák várhatók, és milyen fórumokon kapcsolódhatnak be az érdiek a közös gondolkodásba.
A dokumentum részletesen ismerteti az átállás hátterét, céljait és tervezett lépéseit. Érdemes elolvasni mindenkinek, akit érdekel, hogyan lehet a szúnyogok elleni védekezést hatékonyabbá, közösségibbé és környezetkímélőbbé tenni.
Nézze meg tervet, és ismerje meg Érd biológiai szúnyoggyérítésre való átállásának részletes tervét!
Érden egy különleges kezdeményezés indul útjára, amely egyszerre szól a közösségről, a természet szeretetéről és a jövőnkről. A „Nyitott kertek – nyitott emberek” program lehetőséget ad arra, hogy megmutasd a saját kertedet, és közben másokat is inspirálj a környezettudatos gondolkodásra.
Nem számít, hogy a kerted kicsi vagy nagy, rendezett vagy éppen kísérletező – itt nem a tökéletesség a cél. Sokkal inkább az, hogy megmutassuk egymásnak:
A kerted egy történet – és most lehetőséged van megosztani másokkal.
A program nemcsak a kertekről szól, hanem az emberekről is. Ha megnyitod a kerted:
A látogatók pedig olyan ötletekkel térnek haza, amelyeket saját kertjükben is kipróbálhatnak.
A kertek megnyitására 2026. május 30-án kerül sor. Ez egy inspiráló nap lesz, ahol Érd különböző pontjain megnyíló kertek mutatják meg, mennyi lehetőség rejlik a helyi adottságokban.
A csatlakozás egyszerű:
📌 Fontos: a jelentkezési határidő 2026. május 15.
Lehet, hogy amit te természetesnek veszel a kertedben, az másnak új ötletet ad. Egy árnyékos sarok, egy esővízgyűjtő megoldás vagy egy virágzó, beporzóbarát ágyás – mind inspiráció lehet.
Nyisd meg a kerted, és segíts abban, hogy Érd még zöldebb, élhetőbb és tudatosabb város legyen!
👉 Csatlakozz a „Nyitott kertek – nyitott emberek” programhoz, és mutasd meg, mit tud egy érdi kert! 🌿
A program az Urbio Bauhas nemzetközi projekt keretében valósul meg Érd MJV támogatásával! Fő szervező az Érdi Kertbarátok Köre és az Érd Köve!
További információk: zoldiroda@erd.hu