Képzeljünk el egy helyet, ahol száz évvel ezelőtt még az volt a legnagyobb küzdelem, hogyan vezessük el a vizet és védjük meg a földeket az áradásoktól. Ma pedig pont az ellenkezőjéért teszünk meg mindent: azért harcolunk, hogy a vizet a tájban tartsuk.

Ez nem egy távoli utópia, hanem az érdi Beliczay-sziget jelene és jövője. Érd Megyei Jogú Város Önkormányzata, a WWF Magyarország és az Országos Vízügyi Főigazgatóság partnerségében futó nemzetközi Restoriver projekt pont arra keresi a választ, hogyan menthetjük meg ezt a különleges ártéri területet a klímaváltozás hatásaitól.

Ádám Szilvia, a WWF munkatársa tartott egy nagyon érdekes előadást a 2026. évi Érdi Zöld fórumon. Az előadása alapján megnéztük, milyen természetközeli megoldásokkal kaphat új esélyt a sziget.

Miért szomjazik az ártér?

Bár az elmúlt években láthattunk extrém példákat – gondoljunk csak a 2024-es Borisz ciklonra, ami után a Beliczay-szigeten lévő pihenőhelynek is csak a teteje látszott ki a Dunából –, a mindennapok valósága sajnos a drasztikus vízhiány.

A klímaváltozás miatt a csapadék eloszlása teljesen kiszámíthatatlanná vált. 2026 áprilisában például az országos átlagcsapadék több mint 90%-kal maradt el a megszokottól, ami az elmúlt bő évszázad egyik legsúlyosabb aszályát hozta. Emellett a Duna medre az évtizedekkel ezelőtti folyamszabályozások és kotrások miatt mélyebbre fúródott. Ez azt jelenti, hogy amikor alacsony a folyó vízállása, az gyakorlatilag „kiszívja”, lecsapolja a sziget talajvizét is.

A következmények már a fákon is látszanak: a hullámtéri erdőkben csúcsszáradás és korábban nem látott betegségek ütötték fel a fejüket a hőstressz és a szomjazás miatt.

Helyi ötletekből születő megoldások

A Restoriver projekt különlegessége, hogy a mögöttünk álló 2,5 évben nem a fűnyíró-elvet követték: ahelyett, hogy ész nélkül beástak volna a területre, hosszas tervezéssel, a helyi lakosok és civilek bevonásával keresték a legjobb utat. Egy korábbi lakossági fórumon a helyiek aktív diskurzusának köszönhetően az eredeti ötletlistát átgyúrták, elvetve a nem működő irányokat.

Ami nem működik: A mellékág teljes megnyitása

Bár logikusnak tűnt a beliczay mellékág újbóli megnyitása, a számítások kimutatták, hogy a Duna alacsony vízszintje miatt egy 5-6 méter mély, hatalmas árkot kellene kotorni. Ez ráadásul a múlt századi feltöltések (például meddő agyag) miatt akkora földmunkával járna, ami több kárt okozna, mint hasznot, és még az ófalusi talajvizet is elszívná. Így ezt elvetették.

A befutó: Okos zsiliprendszer a sarló alakú mélyedésben

A legígéretesebb terv a szigeten végighúzódó, természetes, sarló alakú mélyedés kihasználása. A cél az, hogy amikor jön egy nagyobb árhullám és feltölti ezt a medret, két zsilip bezárásával ne engedjük azonnal visszafolyni a vizet a Dunába. Így a víz hetekig a tájban maradhatna, beszivárogna a talajba, éltetné az erdőt és táplálná a talajvízszintet. Hosszabb távon akár egy bécsi mintára épülő, tiszta mechanikai elven (szélkerékkel) működő szivattyú is segíthetné a víz folyamatos pótlását.

A nosztalgikus álom: Visszatérhet az ófalusi strand?

A lakosok javaslatára megvizsgálták a sziget északi csúcsát is, ahol régen népszerű strand működött. Ezt a részt ma vastag iszapréteg borítja az egykori folyamszabályozási gátak miatt. Ha sikerülne átalakítani ezeket a műtárgyakat, az áramlás újra kimoshatná az iszapot, és visszahozhatná a kavicsos partot, ami nemcsak a fürdőzőknek, de a halak szaporodásának is fantasztikus bölcsőt biztosítana. Ehhez azonban még további részletes felmérések szükségesek.

Egy apró sziget, ahol lüktet az élet

Hogy miért éri meg ennyire küzdeni a Beliczay-szigetért? Mert a szárazság ellenére is egy igazi oázis!

A projekt keretében szerveztek egy 24 órás „vadon leltárt” (úgynevezett BioBlitzet), ahol civil szervezetek közreműködésével térképezték fel a sziget élővilágát. Az eredmények lenyűgözőek: egyetlen nap alatt 461 fajt regisztráltak a területen!

• 17 emlős- és 54 madárfaj talált itt otthonra.
• 11 hüllő- és 5 kétéltűfaj mellett rengeteg ízeltlábú és több fokozottan védett élőlény is előkerült.

Emellett a helyi fiatalok is kiveszik a részüket a munkából: a Vörösmarty Gimnázium diákjai például gumicsizmát húzva segítettek felmérni és gyéríteni a Sulák-patakban elszaporodott, inváziós vörös mocsárrákokat.

Hogyan tovább?

A XX. század végéig az ember meg akarta regulázni a természetet: gátakat építettünk, parthosszakat köveztünk le, csatornáztunk. Ma már látjuk, hogy a túlélésünk kulcsa az, ha együttműködünk a természettel, és nem ellene dolgozunk.

A Restoriver projekt megmutatta a lehetőségeket és kijelölte az utat. Reméljük, hogy a közeljövőben a papírra vetett tervek valósággá válnak, és az érdi Beliczay-sziget a fenntartható, természetalapú vízmegtartás mintapéldájává válik.

Az előadásról készült Érdmost cikket itt tekintheti meg!